Az OECD – ahogy teszi azt a múlt század hatvanas évei óta rendszeresen – OECD Tourism Trends and policies 2018 címmel idén is megjelentette szokásos világgazdasági környezetbe ágyazott értékelését a turizmusról.
Az idei, a 2016-os kiadást követő kötet 380 oldalas, benne 49 OECD és 14 partner országot érintő egyenkénti fejezetekkel. Az ország értékeléseket megelőző 3 fő-, és 12 alfejezet mélyreható elemzései 120 oldalon hangsúlyozzák az idegenforgalmi politika kialakításának koherens és átfogó megközelítésének szükségességét, valamint a turizmus gazdaság jelentőségét. Mindezt a hazai, a bejövő és kimenő idegenforgalomra, a vállalkozásokra és a foglalkoztatásra, a szolgáltatás exportra és importra, valamint a belső idegenforgalmi fogyasztásra vonatkozó adatokkal illusztrálva.
A tematikus fejezetek azt vizsgálják, hogy a megatrendek lehetséges hatásainak megértése hogyan alakíthatja a turizmus jövőjét, valamint a turizmus fenntartható növekedésére irányuló befektetések és finanszírozás felé való elmozdulást.
Magyarországról azt tartja szükségesnek megemlíteni a tanulmány kötet, hogy az ágazatnak a GDP-hez való közvetlen hozzájárulását 2013-ban 6,1 százalékra teszi. Ugyanekkor az ágazatban foglalkoztatottak számát 364 ezernek mondja a tanulmány, ami az összes foglalkoztatott 9,1 százalékát jelentette. Tegyük hozzá ezek az adatok ugyan megfelelnek a („korabeli”) hivatalos magyar adatoknak (emlékezzünk csak a WTTC esetében nem volt ilyen egyezés), ám azóta már ismertek frissebb szatellit számla adatok, melyek szerint a közvetlen GDP hozzájárulás 2015.-ben már 6,4 százalék a foglalkoztatottak száma esetén pedig 10 százalék volt. 2017.-re pedig minden bizonnyal még jobb lehetett a turizmus pozíciója.
Megtudható a tanulmányból az is, hogy hogyan változott 2 lépésben a vendéglátás Áfa kulcsa a mai 5 százalékra.
A kötet kellő tömörséggel, de lényeglátóan összeállított Magyarország fejezete valóban tárgyilagosan tájékoztatja olvasóit a turizmus kormányzati struktúrában, irányításban 2016-2017 években megvalósult változásairól, főbb vonalaiban bemutatja a Magyar Turisztikai Ügynökség – mint a turisztikai fejlesztések koordinációjáért felelős egyedüli kormányzati szereplő – tevékenységét, de szól a Külgazdasági- és Külügyminisztérium turizmus-diplomáciában vállalt szerepéről is. Szó van arról is, hogy a magyar kormány hogyan kezeli stratégiai fontosságúnak a turizmust, megemlítve a 7 pillérre támaszkodó fejlesztési célokat. Szó van továbbá a 2014-2020 közötti periódusban részben EU finanszírozású fejlesztési programokról, de arról a szemléleti változásról, ami a termék fejlesztésre koncentráló megközelítés helyett a kiemelt régiókban való gondolkodást tükrözi, megnevezve 5 – Dunakanyar, Balaton, Sopron-Fertő, Debrecen és Tokaj térségek – fejlesztési régiót.
Szó van a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiáról is, mint olyan alap dokumentumról, ami 2030.-ig vázolja fel a turizmus számára megjelölt célokat, eljárási módszereket, megemlítve azokat a stratégiai és fejlesztési al-célokat, amelyek mentén rövid-, közép-, és hosszú távra jelölnek ki programokat a turisztikai ágazat számára.
Az ország-fejezet elemző oldalait 3 tartalmas táblázat egészíti ki, amelyek Magyarország nemzetközi turizmusának, vállalkozási és foglalkoztatottsági jellemzőinek, a hazai turisztikai fogyasztásának minden lényegesebb elemét tartalmazzák, talán csak a lakosság belföldi turisztikai célú utazásainak – egyébként EU szabványoknak megfelelő – egyes adatai hiányoznak.
Az országot elhelyezve az európai tag- és partner országok sorában azt találjuk, hogy az OECD adatbázisában ebben a tekintetben 35 országra meglévő adatok alapján a közvetlen GDP hozzájárulás és a foglalkoztatottságban meglévő súlya szerint Magyarország a 8-9. helyet foglalja el. Persze ez a kedvezőnek tűnő pozíció azért lehet csalóka, mert a sok lábon álló, nagy méretű és diverzifikált európai gazdaságok, mint pl. Németország, az Egyesült Királyság ebben az összehasonlításban mögénk szorulnak, (de például Franciaország, Olaszország már nem).
Az is érdekes lehet, hogy a környező, Magyarországhoz nagyjából hasonló méretű országok közül Ausztria ugyan megelőz bennünket, de Csehország, Szlovákia, Szlovénia, a kicsit nagyobb Lengyelországgal együtt mögöttünk helyezkedik el. Az ebbe az ország körbe sorolható Romániáról és Horvátországról nincs adat az OECD-nél. Az előbbiről azt lehet feltételezni, hogy mögöttünk, az utóbbiról azt, hogy előttünk áll. Az is feltűnő, hogy a foglalkoztatottságnak majdnem mindenütt nagyobb a szerepe, mint a GDP előállításának (termelésének), kivétel a velünk egyébként hasonló méretű Portugália, vagy Európán kívül Mexicó.
A roppant körültekintő, igen gazdag forrásanyagot, első sorban a tagországok hivatalos statisztikai szolgálataira alapozott OECD adatbázist felhasználó –egyébként elektronikusan szabadon letölthető – kötet bizonyára nem kerüli el a hazai döntéshozók, vállalkozások és turisztikai kutató műhelyek figyelmét és felhasználása nagyban segíti, gazdagítja majd az ambiciózus stratégiák megvalósítását.
(folytatása következik)