Sok-sok jel mutat arra, hogy a gazdasági környezet változása a legutóbbi években a lakossági turizmus feltételeinek kedvezőbb feltételeket teremtett. Növekedetek a foglalkoztatottsági mutatók, gyarapodtak, a reálkeresetek, alacsony volt az infláció, növekedett a lakossági fogyasztás és a megtakaritások, nagyobb hányadot képviseltek a szabadon elkölthető jövedelmek. Mindez azt kellene, hogy jelentse, hogy a lakossági turizmus a korábbiakhoz képest nagyobb szerepet játszhat a lakosság életminőségének javításában. Ebbe az irányba mozdultak el a kormányzati erőfeszitések is: cafeteria rendszer, SZÉP kártya, Erzsébet program stb. A lakossági turizmusra vonatkozó statisztikai adatok összességükben mégis kissé ellenmondásosan alakultak.
A kereskedelmi és más szálláshelyek belföldi vendégforgalma és különösen az ebből a vendégforgalomból származó bevételek 2010.-hez de 2016.-hoz képest is elég látványosan növekedtek.
Ezek az adatok tehát összhangban voltak a fent vázolt folyamatokkal és a szálláshely szolgáltatási ágazatra kifejezetten kedvező hatással voltak, még akkor is, hogy annak gyarapodásához azért 60-70 százalékban a külföldi kereslet élénkülése járult hozzá.
Árnyalja azonban ezt a képet, ha a lakosság általános, szabadidőhöz kapcsolódó belföldi és külföldi célú utazásait tekintjük át. A KSH ezekre vonatkozó adatai – meglepő módon – arra utalnak, bár az un. utazási aktivitás néhány százalék ponttal növekedett 2010 és 2017 között hogy a teljes lakosságra vetített belföldi utazások száma, az ezeken eltöltött idő 2017-ben alacsonyabb volt, mint 2010-ben, vagy 2016-ban. Ugyanakkor az utazásra fordított összegek lényegesen gyarapodtak, mégpedig 248 milliárd forintról 328 milliárdra. Az utazásra szánt idő összességében 20 százalékos csökkenése és a kiadások 30 százalékos gyarapodása olyan aránytalanság, aminek egyetlen magyarázata az lehet, hogy egy jómódú réteg egyre gyakrabban, hosszabb időre és lényegesen jobban költekezve vehet rész a turizmusban, egy jelentős súlyú réteg (az ország keleti régióiban kistelepülésen élők, gazdaságilag inaktívak, 65 éven felüliek, nagycsaládosok, alacsony iskolai végzettségük, különösen azok, akikre a felsorolt paraméterek közöl több is igaz) viszont a korábbinál jóval szerényebben – vagy egyáltalán nem – képes részt venni a rekreációnak ebben a kétségtelenül fontos és kultúrált fajtájában.
Ezt a feltételezést persze elbizonytalaníthatják a lakosság külföldre irányuló turisztikai motivációjú, többnapos utazásait tükröző adatok. Ezek az utazások, az ezeken eltöltött idő és az ezekre forditott kiadások ugyanebben a periódusban dinamikusan nőttek, ám az is lehetséges, hogy ezek az utazások is csak egy szűkebb rétegre korlátozódnak. Az ugyancsak mélyebb elemzést igényelne, hogy milyen körülmények vezethettek oda, hogy míg az utazások számának 80, az utazásra fordított időnek 68, az utazás során megvalósult kiadásoknak – vagyis a lakosság 922 milliárd forintos turisztikai fogyasztásának – csak 36 százaléka valósult meg belföldön.
A turizmusnak persze nem elhanyagolható szegmense lehet a lakosság egynapos, kirándulás jellegű, turisztikai motivációjú utazásai. Ennek belföldre irányuló részét egyelőre nem figyeli meg a statisztika (az unios jogszabály csak opcionális előirást tartalmaz).
A külföldre irányuló turisztikai célú egynapos utazások száma a 2010 évi. 3,0 millióról 2017.-re 4,2 millióra, az ezekhez kapcsolódó kiadások 17 milliárd forintról 28 milliárdra növekedtek. Érdemes hozzátenni, hogy az egynapos vásárlásokhoz és munkavégzéshez kapcsolódó ingázó utazások száma 2017-ben 8,6 millió volt, az ezekhez kapcsolódó kiadások pedig 131 millárd forintra rúgtak.
A fenti cikk megjelent a http://turizmus.com szakmai magazin 2018. áprilisi számában.
Kommentek