Azok a kutatók, elemzők akik a Magyarországra vonatkozó nemzetközi forrásokat – igy az OECD, UNWTO, Eurostat, WTTC stb, publikációkat és a hivatalos magyar adatokat összevetik, zavarba jöhetnek a nem ritkán jelentős eltérések láttán. Az itt ismertetett OECD kiadvány az egyes ország fejezeteiben sem a nemzeti statisztikai hivatalokat jelöli meg forrásként, hanem csak az „OECD Tourism Statistics (Database)”-t. A Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen ad át adatokat a felsorolt szervezeteknek, tehát Hivatal kompetenciája lehet, hogy az egyes adatbázisok gondozóival tisztázza a saját adataitól való eltérések okait és kezdeményezze, hogy pl. az OECD publikációiban hívja fel a figyelmet az eltérésekre és főleg annak indokaira.
Magyarország adatait a versenytársnak tekinthető környező és területét, népességét, gazdasági erejét tekintve, hozzávetőlegesen azonos méretű országokkal érdemes összehasonlítani, nem pedig Európa vezető, nagyhatalmi státuszú országaival. A (nyilvánvalóan önkényesen) figyelembe vett egy tucat európai ország között Magyarország, az OECD összevetés alapján erősen közepes pozíciókat foglal el, még akkor is, ha egyes mutatók tartalmi eltérései az országok között néha nem zárható ki. A turista érkezések tekintetében Ausztria, Lengyelország, Hollandia és Horvátország után az ötödikek vagyunk, a turizmusból származó bevételek tekintetében pedig hetedikek, mivel a felsoroltakon kívül még Csehország és Portugália is megelőz bennünket. Ennél fontosabb lehet az, hogy a nemzetközi fizetési mérlegek alapján a turisztikai fizetések egyenlege alapján adódó sorrendben csak Ausztria, Horvátország és Portugália előz meg bennünket. Hollandia feltűnő negatív egyenlegének hátterében a viszonylag maga holland életszínvonal és az ahhoz kapcsolódó nagy nemzetközi utazási hajlandóság állhat.
Roppant érdekes mutató lehet egy-egy gazdaságban az összes turisztikai fogyasztás értéke („Internal tourism consumption”), amibe a hazai lakosság belföldön turisztikai céllal elköltött jövedelmét és a külföldiek turisztikai célú látogatásai során vásárolt szolgáltatások és termékek együttes értékét kell(ene) figyelembe venni. Magyarország hatodik helyéhez az is hozzájárul, hogy nálunk a több éve bevezetett SZÉP kártya kétségtelen ösztönző hatása ellenére alacsony a lakosság belföldi turisztikai fogyasztása és annak aránya. Itt jegyezzük meg, hogy a magyar lakosság többnapos, turisztikai célú utazásai során több pénzt költ el külföldön, mint idehaza. Néhány ország (pl: Ausztria, Hollandia, Portugália) tekintetében azért lehetnek fenntartások az adatok tartalmát illetően, hogy vajon a lakossági turisztikai fogyasztásban nincsenek-e benne a külföldön elköltött összegek is, ami jelentős vásárló erő külföldre vándorlását jelenti.
Még a GDP mindenhatóságában hívők egy része számára is elgondolkodtató lehet a turizmusnak a bruttó nemzeti termék előállításában való részesedésére vonatkozó – joggal „puhának”nevezhető – adatsor. Magyarország ugyan az OECD átlagánál és egy sor országnál jobban teljesít, ami a foglalkoztatottságban játszott szerepre is igaz, de mivel ez az adat a turisztikai szatellit számlákat összeállitó országoknál létezik csak, a meglévő nemzetközi ajánlások ellenére nehezen derithető ki a valójában alkalmazott eljárás. Sajnos például Magyarország Ausztriánál, Csehországnál Hollandiánál kedvezőbb adata inkább kérdőjelezi meg a felsorolt országok adatainak valódiságát, mint a nemzetközi ajánlásokat valóban betartó magyarét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: